A Silksong világának első percei során számos apró, gondosan elhelyezett részletre figyelhetünk fel: a zöldes, fényjátékokkal teli kezdő atmoszférára, a csend és a környezet hangjai alkotta hangulatra. Az apró részletek közé tartozik például Hornet szögecselt fegyverének pattogása, vagy épp a megváltozott színvilág, amelyet a fejlesztők különösen nagy odafigyeléssel alakítottak át a fejlesztés folyamán.
Míg a klasszikus Hollow Knight esetében a kék árnyalatok domináltak, a Silksong kezdőterülete a zöld és vörös kontrasztját használja, hogy Hornet személyiségét és kívülállóságát kiemelje – mindez szorosan kapcsolódik a történetmeséléshez is. Az animációk rendkívüli gördülékenysége és az interakciók polírozottsága különleges játékélményt teremtenek; a ‘juice’ vagy utolsó simítások érzékelhetően jelen vannak minden mozdulatban és vizuális effektben.
A világ felfedezése során feltűnnek a lassan változó színpaletták, a részleteiben tovább finomított átmeneti zónák, és a természetes környezetbe illesztett interaktív pontok, mint például a pihenőpadok. Ezek sosem lógnak ki feltűnően, mégis magukra vonják a figyelmet világítási effektekkel vagy kameramozgással.
Érdekes újdonság, hogy a játék lineárisan, de mégis organikusan vezeti kézenfogva a játékost az első 10 percben, miközben számos vizuális és narratív kérdést vet fel: mit tükröznek a karakterek színei, hogyan teremtenek kontrasztot az új területek és ellenségek, és milyen technikákkal kerülhető el, hogy a játékos eltévedjen? Különösen figyelemre méltó, hogy ezúttal a főhős maga is beszél, ezzel is közelebb hozva a történetet és karakterét a játékoshoz.
Ezekre a motívumokra fűzve ismerhetjük meg a fejezetekre tagolt történet első kérdéseit, vizsgálva például a narratív struktúrákat, a felvezetett fő küldetést, vagy megnézhetjük, hogyan teszi egyedivé a játék az átvezető területek és a városi helyszínek bemutatását. A mélyebb értelmezésre későbbre maradnak a válaszok: a nézőket játékmechanikai felfedezések és stílusbeli újdonságok várják további elemzésre.
