Az elemzés középpontjában a Mortal Kombat sorozat történetmesélésének ismétlődő mintái állnak. Kiemelésre kerül, hogy a legutóbbi játékok, különösen a Mortal Kombat 1, látszólag nagy változtatásokat ígérnek, például teljes univerzum-reseteket, ám tényleges eredményként ugyanazokhoz a karakterekhez, konfliktusokhoz és alaphelyzetekhez térnek vissza.
A szerző rávilágít arra a kérdésre, hogy miért nem képes a széria tartósan elköteleződni az újdonságok, például új szereplők vagy főgonoszok mellett. Helyette visszahozza a már ismert alakokat, gyakran időutazás vagy alternatív idősíkok segítségével, hogy a rajongók számára ismerős környezetet teremtsen, miközben valódi fejlődés vagy megújulás ritkán történik.
Felvetődik, hogy ez a ciklikus visszatérés a status quo-hoz mennyiben a rajongói elvárások eredménye, illetve a készítők saját döntése. Az elemzés azt is vizsgálja, hogyan alakult a karakterek sorsa a különböző részek során, és hogy az újraindítások, valamint a jól ismert figurák változatos formában való visszatérése mennyire szolgálja a sorozat fejlődését vagy épp megrekedését.
Érdekes kérdésként merül fel, hogy az univerzum ismételt átrendezésének mi az értelme, ha végül minden visszatér a megszokott állapotba. Továbbá szóba kerülnek a rajongók és az alkotók elvárásai a sorozattal szemben, valamint az, hogy milyen tényezők gátolják a radikálisabb újításokat.
