Az emberi test haldoklásának folyamata egészen másként zajlik, mint ahogy azt elsőre gondolnánk: nem egyetlen pillanat, hanem bonyolult, lépésről lépésre kibontakozó események sorozata. Először megszűnik a szívműködés, majd a szervezet sejtjei egymás után leállnak.
Nagy hangsúlyt kapnak a biokémiai és sejtszintű változások, különös tekintettel az oxigénhiány következményeire. Agyunk a legérzékenyebb szervünk, és elsőként adja fel: a neuronokat egyszerre érheti energiahiány, az ionegyensúly felborulása és károsító folyamatok láncolata.
Érdekes kérdések merülnek fel arról, hogy mi is pontosan a halál pillanata, hiszen a test különböző részei más-más időpontban szűnnek meg élni. Megvizsgálják, hogyan küzdenek a törékeny sejtek és az immunrendszer a végsőkig, illetve miként alakul át a test mikrobiomja „necrobiommá”.
Felvetődik az is, hogy mi történik az egyedi sejtek szintjén, és meddig maradhatnak életben bizonyos sejtek, például a bőrön vagy a csontvelőben. Az evolúciós és biológiai háttér mellett filozófiai kérdések is felmerülnek: mikor mondhatjuk, hogy egy ember valóban meghalt?
