Az elmúlt években az open world, vagyis nyitott világú játékok hatalmas népszerűségre tettek szert, gigászi költségvetésekkel és hatalmas térképekkel. Mégis, sok modern open world játék nem képes tartósan lekötni a játékosokat. Mi lehet ennek az oka?
A videó vizsgálja, miért érződnek egyes nyitott világok élettelinek, míg mások üresnek vagy unalmasnak; kiemeli például a GTA 5 Los Santos városának briliáns részleteit, ahol minden karakternek megvan a napi rutinja, és szembenállítja ezt a Mind’s Eye statikus, lélektelen világával.
Felmerül a kérdés, hogyan teremthetnek a fejlesztők hiteles, dinamikus világot, és miképp lehet a játékosokat organikusan felfedezésre ösztönözni, anélkül, hogy minden lépést előre kijelölnének számukra. Ezzel kapcsolatban példák érkeznek a Cyberpunk 2077, Far Cry 3, vagy épp a Zelda: Breath of the Wild világához kapcsolódó megoldásokról.
A videó továbbá boncolgatja a „frikció” fontosságát, azaz hogy a lassabb, kihívásokkal teli közlekedés vagy átvezetés hogyan járulhat hozzá az élményhez – például a Death Stranding esetében a nehéz és jelentőségteljes utazások vagy a Spider-Man könnyed mozgása közötti különbségek révén.
Szóba kerül a felfedezés motivációja is, és arról is diskurzus indul, miért éri meg a fejlesztőknek nagy költségek árán is nyitott világokat készíteni. Egy pszichológiai elmélet, a self-determination theory ad keretet annak megértéséhez, hogyan érik el ezek a játékok, hogy a játékosok igazán elmélyüljenek a világukban.
