A Grand Theft Auto III forradalmasította a videojátékokat azzal, hogy egy hatalmas, részletes várost sikerült elhelyeznie a PlayStation 2 mindössze 32 megabájtos memóriájában. Ez technikai bravúrt igényelt, hiszen a játék egy teljes város szabadságát kínálja, töltőképernyők nélkül, miközben a hardver korlátai komoly kihívásokat jelentettek.
A fejlesztők számos kreatív megoldást használtak fel, például a város szektorokra osztását és az úgynevezett „streaming” technikát, amely lehetővé teszi, hogy mindig csak a játékos környezetének releváns részei kerüljenek a memóriába. Ennek köszönhetően hihető illúziót teremtettek egy élő városról, miközben a háttérben folyamatosan cserélődnek a modellek és textúrák.
A technikai kihívások mellett érdekes problémák merültek fel, mint például a „pop-in” jelenség elkerülése, a memóriafragmentáció kezelése, illetve a DVD-olvasó fizikai korlátainak optimalizálása. Ezek a témák számos, máig használt fejlesztői trükköt hoztak magukkal, amelyek a modern játékokban is tovább élnek.
A videó kitér arra is, hogy miért találkozhatunk gyakran ismétlődő autókkal, hogyan határozza meg a játék a város bejárhatóságát és sebességét, illetve hogyan tudtak a fejlesztők extra részleteket csempészni Liberty City utcáira az akkori hardver adottságaihoz képest. Emellett bemutat olyan videojátéktörténeti fejleményeket is, amelyek évtizedekkel később is formálják az iparágat.
