A szerencsemechanikák megítélése játékos körökben gyakran ellentmondásos, különösen, ha loot boxokról, gacha-rendszerekről vagy végtelen farmolásról van szó – de a szerencse szerepe jóval több ennél. A véletlenszerűség lehetőséget ad a játékmenet frissítésére, új stílusok kipróbálására és kiszámíthatatlan pillanatokra, amelyek életet lehelnek a jól ismert rendszerekbe is.
Több játék, például a Bloodstained: Ritual of the Night vagy a Hades, egészen különböző módokon vezeti be a szerencsét a játék fő szerkezetébe: találkozunk véletlenszerű tárgydobásokkal, statokkal, illetve olyan rendszerekkel, ahol maga a játékos is befolyásolhatja a sorsát. Ezzel szemben, ha a szerencsét nem megfelelően adagolják, elveszhet a kihívás és az izgalom, ahogyan például a Crisis Core jól láthatóan bemutatja.
Olyan játékok, mint a Mario Party és a Disco Elysium, különböző nézőpontból közelítik meg a véletlen játékban betöltött szerepét: az előbbi játékos döntési lehetőségekkel színesíti a szerencse alapmechanikáját, míg az utóbbi a kudarcokat teszi épp ugyanolyan szórakoztatóvá és jelentőségteljessé, mint a sikert. Ezek a példák felvetik a kérdést: mennyire érdemes kontrollt adni a játékos kezébe, és hogyan építhető ki az egészséges egyensúly a véletlenszerűség és a játékosi döntések között?
A randomizáció erejének kihasználásával a játéktervezők egészen új élményeket és döntési helyzeteket teremthetnek, de minden új mechanika esetén meg kell küzdeniük a valószínűség játékosi megéléséből fakadó pszichológiai buktatókkal is.
