Két évvel ezelőtt a szerző azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy év alatt teljesen ledolgozza a videojátékos backlogját: több mint 80 játékot, 1600 játékórával. Elkészített egy publikus táblázatot is, amelyen a nézők követhették az előrehaladását. Egy évvel később viszont rájött, hogy ez a fajta túlzott teljesítménykényszer nemcsak irreális, de elveszi a szórakozás örömét is.
Az elmúlt évben újra nekivágott a backlog ledolgozásának, de egészen más szemlélettel: nincs több időlimit, sem a közönség folyamatos figyelme, csak saját tempóban, élvezetből játszott, és közben alaposan átgondolta a játékélményeit – ezeket rögtön le is jegyezte magának. Útja során visszatérő kérdés lett, hogy vajon érdemes-e egyáltalán minden régi játékot kipróbálni, vagy inkább az új megjelenésekre érdemes fókuszálni, és mennyire fontos listát vezetni a tervekről.
A videó egy teljes éven át tartó utazást mesél el hónapról hónapra: milyen játékokat választott (gyakran nem is az eredetileg kijelölt listáról), hogyan befolyásolták döntéseit az aktuális élethelyzetei, egyes címek milyen személyes jelentőséget kaptak, és milyen módszereket talált ki a backlog kezelésére. Felvet olyan dilemmákat is, mint a választási paralízis, az időgazdálkodás, a nosztalgia, vagy a „listázás” abszurditása.
Szemléletes példákon keresztül mutatja be, mennyi játékélmény veszett el korábban a sietség, nyomás vagy külső elvárások miatt, és hogy végül hogyan várták meg a sorukra címek akár évtizedekig. Mindezek révén igazi önismereti utazássá válik, számos olyan kérdéssel, amelyek minden hobbista vagy szenvedélyes játékos számára ismerősek lehetnek.
