Az univerzumban trilliónyi galaxis létezik, és szinte mindegyik rendelkezik valamiféle forgással vagy perdülettel – például a Tejútrendszer és az Androméda is pörög. A galaxisok perdületének elvesztése általában rendkívül ritka és erőszakos eseményekhez, például galaxisütközésekhez köthető, amelyek során a szerkezetek összekeverednek, a csillagok és gázok mozgása kaotikussá válik.
Egy friss felfedezés azonban felborítja az eddigi elméleteket: a James Webb űrteleszkóp olyan, lassan forgó galaxist talált, amely már akkor elvesztette a perdületét, amikor az univerzum csupán 2 milliárd éves volt. Ez szembemegy a galaxisfejlődés jelenlegi modelljeivel, hiszen ekkor elvileg még nem volt elég idő a perdület teljes elvesztésére.
A videó először a galaxisok forgásának eredetét és annak elvesztését magyarázza el, visszatekintve a világegyetem korai, turbulens időszakára, és bemutatja a galaxisosztályozást. Ezután fókuszba kerül a most vizsgált XMM vid12075 galaxis, amely már az ősi univerzumban is halott, azaz csillagkeletkezéstől mentes volt, és mozgása alapján a ‘lassú rotátorok’ közé sorolható.
Izgalmas kérdések merülnek fel: vajon egyetlen, rendkívül ritka galaktikus ütközés felelős a perdület elvesztéséért, vagy más, eddig kevésbé vizsgált mechanizmus lehet a háttérben? Hasonló galaxisok vannak-e még ebben a korai időszakban, vagy ez egyedülálló felfedezés? Ezek tisztázásához a JWST páratlan megfigyelési képességei és további kutatások vezethetnek el minket.
