Víz nélkül az egykor menedéket jelentő élőhely könyörtelen sivataggá válik a gyorsan száradó évszak miatt. Az extrém hőség és az apadó vízkészletek már sok kisállat életét követelték, a túlélés egyre nehezebb az itt élők számára.
A túlélők számára egy újabb kihívás következik: el kell hagyniuk biztonságosnak hitt otthonukat, és útnak kell indulniuk a kiszáradt földeken át. Az anyai ösztön vezeti az egész csoportot, kitartóan terelgetve őket a végkimerülésig. A csapat tagjai különböző tempóban haladnak, de az anya egy pillanatra sem veszíti szem elől senkit, mindenkit bevár, mielőtt folytatnák útjukat.
Az önfeláldozó gondoskodás, a fáradhatatlan figyelem és az egymás iránti törődés jelenti a túlélés zálogát ebben a különleges közösségben. Külön érdekesség, hogy az odaadó anya a kicsik jelentős részét nem is tulajdonaként neveli. Ez a viselkedés megkérdőjelezi az állatvilágról alkotott korábbi képünket, hiszen a hüllők meglepően gyengéd oldalát tárja fel.
