Megtudhatjuk, miért tűnnek egyes állatok ijesztőbbnek, mint mások, és vajon van-e valamilyen evolúciós haszna a félelmetes vagy éppen a cuki megjelenésnek. A kérdés felveti, hogy tényleg van-e előnye annak, ha egy élőlény rettegettséget kelt, vagy ezek csupán emberi fogalmak, amelyek semmilyen valódi jelentőséget nem hordoznak az állatvilágban.
A bemutatott példák között akadnak óriási rákok, furcsa szemű és fogazatú mélytengeri lények, valamint egészen undorító vagy furcsán mozgó szárazföldi fajok is. Kiderül, miként reagálunk bizonyos testi jellemzőkre – például fekete szemekre, kiugró fogakra, áttetsző bőrre vagy szokatlan mozgásra –, és miért fűződik ezekhez zsigeri félelem. A videó bemutatja, hogyan használják ugyanezeket az elemeket szörnyfilmekben és videojátékokban a félelemkeltő lények megalkotásakor.
Végül egy saját rendszer szerint négy kategóriába sorolja az állatokat: cuki és ártalmatlan, cuki és veszélyes, ijesztő és ártalmatlan, valamint ijesztő és veszélyes. Érint olyan állatokat is, mint a japán pókrák, blobfish, oposszum vagy a világ legnagyobb százlábúja. Felmerülnek kérdések arról, milyen biológiai, pszichológiai vagy kulturális alapjai vannak a „félelmetes” és „aranyos” besorolásainknak, s hogy valóban jobban kell-e tartanunk a rémisztően kinéző állatoktól, mint a látszólag ártatlanoktól.
