Az ókori Herculaneum tengerpartján 1982-ben régészek döbbenetes jelenetre bukkantak: több mint 300 emberi csontváz, mindannyian a tragikus Vezúv-kitörés áldozatai. A leletek között minden korosztály képviseltette magát: gyerekek, idősek, családok és még háziállatok is.
A csapatot különösen egy férfi csontváza foglalkoztatja, akit a parton fekve, teljes katonai felszerelésben és pénzes erszénnyel találtak meg. Vajon ki volt ő, és miért volt egyedüliként fegyverben a menekülők között? A régészek detektívmunkát végeznek: a testhelyzet, személyes tárgyai és egészségi állapota mind izgalmas kérdéseket vet fel személyiségéről, társadalmi státuszáról és az események lefolyásáról.
Az elhunytak helyzetéből, a megtalált tárgyakból és a környező házak berendezéséből a történészek részletgazdag képet kapnak a város egykori lakóiról, mindennapjaikról, valamint arról, ki miért maradhatott a parton menekülési lehetőség nélkül. Az elbeszélés középpontjában a társadalmi különbségek állnak, az emberi reakciók vészhelyzetben, valamint a túlélésért folytatott küzdelem.
Miközben bemutatják a katasztrófa óráról órára történő lefolyását, napvilágra kerül, hogyan próbálhattak a lakosok menekülni, és vajon voltak-e olyanok, akiket hátrahagytak. Az éjszaka közepén bekövetkező halál okát a tudományos vizsgálatok próbálják feltárni: vajon hosszú szenvedéssel távoztak, vagy a vulkáni hő néhány másodperc alatt végzett velük?
A történet nemcsak az elveszett életekről, hanem a rendkívüli helyzetben tanúsított emberi magatartásról is szól. Vajon ki volt a katona, mit képviselt, és hogyan kötötte össze a túlélés reményét a közösséggel?
