A Jupiter a Naprendszer legnagyobb bolygója, amely tömegével, méreteivel és extrém tulajdonságaival messze kiemelkedik társai közül. Hidrogénből és héliumból áll, és a bolygórendszer összes tömegének 70%-át teszi ki.
A bolygó elképesztően erős mágneses mezővel rendelkezik, ami szupererős sarki fényeket eredményez, miközben a középpontjában uralkodó hőmérséklet meghaladja a Nap felszínének hőjét. A Jupiter légköri jelenségei, például a hatalmas viharos sávok és a híres Nagy Vörös Folt, a tudósok számára évszázadok óta rejtélyek maradtak.
Az égitesten uralkodó sávok valójában óriási, egymással ellentétes irányú jetek, amelyek között a szélsebesség elérheti a 600 km/h-t is. Ezek az örvénylő felhősávok hatalmas ciklonokat alkotnak, és mélységük meglepően nagy: akár 2900 km-re is lenyúlhatnak a bolygó belsejébe.
A NASA Juno szondájának érkezése lehetővé tette, hogy minden eddiginél részletesebb adatokat és lenyűgöző képeket kapjunk a Jupiterről. Az űrszonda speciális műszerei a bolygó gravitációs és mágneses terének titkait is vizsgálják, és a kutatók a sávok mélységét is feltérképezték.
A tudósok arra keresik a választ, hogy mi hajtja ezeket a gigantikus viharokat és szuperviharokat, amikor a Nap energiája túl gyenge ahhoz, hogy ilyen extrém időjárási jelenségeket hozzon létre. Vajon a Jupiter belsejéből érkezik az a hatalmas energia, ami az időjárását uralja? A marseille-i kutatócsoport laboratóriumi kísérletei segítenek megérteni, hogyan formálódnak ezek a mélyen húzódó sávok, és milyenek lehetnek a bolygó belső folyamatai.
