Michael Spitzer zenetörténész lenyűgöző utazásra hív a zene múltjába, jelenébe és jövőjébe, új perspektívákat kínálva az emberiség zenéhez fűződő viszonyáról. Felteszi a kérdést, vajon honnan ered a zenélés ösztöne, és hogyan vált az emberi kultúra egyik legfontosabb eszközévé a hangok szervezése.
Érdekes módon a beszélgetés rávilágít arra is, hogy a zene univerzális jelenség, amely túlmutat az emberiségen: madarak, bálnák, sőt, a ritmusérzékkel rendelkező rovarfajok is hozzájárulnak a ‘zenei univerzum’ sokszínűségéhez. Az előadó párhuzamot von az evolúciós fejlődés, a testmozgás – például a járás –, és a zenei mintázatok kialakulása között.
Az interjú különösen hangsúlyozza a zene szerepét a közösségi emlékezetben, a történetmesélésben és a rituális életben, miközben betekintést nyújt a zene lejegyzésének forradalmi hatásaiba, de felveti az ebből fakadó elidegenedés veszélyét is.
Nem maradnak el a kulturális különbségek sem: szó esik arról, miként viszonyulnak a különböző világtájak a természet hangjaihoz, az improvizációhoz és a művek rögzítéséhez. A több tízezer év alatt megtett út mellett a beszélgetés kitér napjaink digitális korszakára és arra, hogyan változtatja meg a technológia a zenéhez való hozzáférést és alkotást.
Izgalmas kérdéseket vetnek fel a zene biológiai, idegrendszeri és mentális hatásai: mitől válik egyes dallam meghatározó élménnyé, miért képes a zene fiziológiai reakciókat kiváltani, és hogyan befolyásolhatja a társas kapcsolatok alakulását vagy akár a mentális egészséget. Végül elgondolkodtató jövőképek tárulnak fel: vajon homogenizálódik-e a zene az internet hatására, vagy sosem veszíti el több ezer éves sokszínűségét?
