Bárkivel előfordulhat, hogy az élet terhei elől való visszahúzódásban talál menedéket. A videó ezt a természetes ösztönt és annak veszélyes határát állítja középpontjába – amikor a védelem börtönné válik –, sajátos példaképként mutatva be a Yume Nikki videojátékot és annak alkotóját, KikiYamát.
A 2004-ben csendben megjelent játék, amely az RPG Maker 2003-mal készült, egy magányos lány, Madotsuki álmain keresztül vezeti végig a nézőt egy szürreális, álomszerű világon. A játék párbeszéd nélküli; lineáris út helyett végtelenül kanyargó pályáival, rejtelmes helyszíneivel és megmagyarázhatatlan figuráival időnként teljesen logikátlannak és kiismerhetetlennek tűnik – akár az emberi tudattalan maga.
A játék tematikája rámutat a bezárkózás, önreflexió és a lucidus álmodás folyamatára, miközben a japán társadalom egyik látványos kortárs problémáját – a hikikomori jelenséget – is kibontja. A videó a történelem és a kultúra összefüggéseiben is megvizsgálja ezt az elvonulást, érintve az álomnaplózás, ősi álomértelmezések és a jungi kollektív tudattalan motívumait is.
Az érzelmi és szimbolikus töltetű helyszínek, groteszk vagy nosztalgikus jelenetek középpontjában végig ott áll a kérdés: lehet-e rendszerbe foglalni a káoszt, vajon mi történik, ha álmainkat is rendszerezni és teljesíteni kívánjuk? A játékos és Madotsuki közötti kapcsolat, valamint a kívülálló beavatkozása, újabb dilemmákat vet fel: mi van akkor, ha a segítség letörli azt a vibráló bizonytalanságot, amely egyedül jelenthetné a gyógyulást?
