Az univerzum tele van veszéllyel és csodával egyaránt: vannak életre alkalmas oázisok, ugyanakkor halálos csapdák is. Az óriáscsillagok, például a Betelgeuse, lenyűgöző látványt nyújtanak, de amikor ezek a csillagok elfogynak, hatalmas energiájú szupernóvává válnak, amely minden körülöttük lévő életre nézve végzetes lehet.
Egy szupernóva-robbanás során a csillag magja annyira összeroskad, hogy neutroncsillag vagy akár fekete lyuk is keletkezhet. A neutroncsillag elképzelhetetlenül sűrű és nagy erejű gravitációs mezővel bír, amely még a fényt is meghajlítja – és semmi sem menekülhet előle épségben.
Előfordul, hogy bizonyos hatalmas vörös szuperóriások egyszerűen nyom nélkül tűnnek el, úgynevezett „unnova”-ként. A tudósok azt gyanítják, hogy ezek valójában láthatatlan fekete lyukká omlanak össze, miközben a körülöttük keringő bolygókon az élet lassú, fagyos halált hal, ahogy a csillag fénye egyszerre kihuny.
Néhány csillag más csillagok anyagát „elszívva” fiatalítja önmagát, igazi kozmikus vámpírként. Így keletkezhetnek a „blue straggler” típusú csillagok – ezek az öreg csillaghalmazokban rejtőző, feltűnően fiatalnak látszó kék csillagok.
A bolygórendszerek sorsa is kérdéses: a fehér törpék körül feltárt megsemmisült bolygómagok azt sugallják, hogy bolygók egész sorát nyelhetik el haldokló csillagok. Marad-e valami az életből a fehér törpék közelében?
Aszteroidák is fenyegethetik a Földet. Ezek többféle eredetűek és összetételűek lehetnek – egy vas-nikkel aszteroida például sokkal pusztítóbb, mint egy laza kőzettömb. A kutatók az ismeretlen, Föld közeli aszteroidákat, például a Bennu-t és az Apophis-t radaros felvételekkel tanulmányozzák, hogy felmérjék a veszélyeiket.
Végül, az óriáscsillagok szupernóva- vagy gamma-kitörései akár éghajlatváltozást vagy tömeges kihalást is okozhatnak a Földön. Vajon mikor csap le a következő ilyen kozmikus katasztrófa, és érintheti-e a Földet is?
