A tudatosság eredetét, mibenlétét és biológiai alapjait vizsgálja egy beszélgetés Mark Solms neuropszichológussal és pszichoanalitikussal. Solms azt állítja, hogy a tudatosság nem az agykéregben gyökerezik, hanem az agytörzs érző, érzelemgeneráló struktúráiban. A diskurzus rávilágít arra, hogyan alakult ki tudományosan félrevezető módon a tudatosság kutatása a percepcióval kezdve, miközben pont az érzések lehetnek az alapkő, amire a tudatos tapasztalat épül.
Felvetődnek izgalmas kérdések: mi különbözteti meg a tudattal rendelkező lényt egy élettelen tárgytól? Hogyan működnek az érzelmek, motivációk és ösztönök az állatvilágban és az emberekben, és miként vezetnek olykor ellentmondásos viselkedéshez? Az interjú során szó esik arról is, mit mondanak az agysérült vagy agykéreg nélküli gyerekek példái a tudatosság helyéről, valamint hogyan kerülhetünk közelebb a „nehéz problémához”: azaz az élmény szubjektív természetének megértéséhez.
Kitérnek a neuropszichoanalízis szerepére a tudományban, illetve arra, miként lehet a tudatosság kérdését egyszerre objektív (biológiai) és szubjektív (élményalapú) szempontból vizsgálni. Végül izgalmas megfontolások hangzanak el arról is, vajon mesterségesen reprodukálható-e érző tudat, s miképp formálja saját halandóságunkhoz való viszonyunkat az, ahogyan az agy és a szellem kapcsolatát értelmezzük.
