Sok egyjátékos játék célja, hogy hosszú órákon át lekössön minket, de vannak olyanok is, amelyeknél a játék szinte sosem ér véget. Ezekben nem feltétlenül van hagyományos végpont, hanem végtelen lehetőségeket kínálnak – akár modok, akár óriási térképek, akár a játékosok által generált tartalmak révén.
Felmerül például, hogyan képes egy játék, mint a The Elder Scrolls V: Skyrim vagy a Minecraft, hosszú éveken keresztül megújulni a hatalmas rajongói közösség és a modok folyamatos gyarapodása által. Egyes játékok, mint a No Man’s Sky vagy az Elite: Dangerous, elképesztő méretű univerzumokat kínálnak, melyek teljes felfedezése emberöltőkhöz kötött kihívásnak tűnik.
Szintén érdekes kérdés, hogy a gyakorlatilag végtelen tartalom mennyiben teszi változatossá, vagy éppen monotonná a játékélményt. Az olyan alkotások, mint a RimWorld vagy a Dwarf Fortress, mélyen szimulált világukkal és kiszámíthatatlan eseményeikkel tartják izgalomban a játékost, miközben nem hagyományos célrendszereket követnek.
Felvetődik, hogy a játékbeli határok elmosódása hogyan hat az élményre: van, akit a végtelenség motivál, míg mások számára a korlátok hiánya kimerítő lehet. Az elhangzott példák alapján a játékosok motivációja, kreativitása és kitartása is szerepet játszik abban, hogy egy-egy cím milyen hosszú időre tudja lekötni őket.
