Az első személyű nézetben játszódó Valor Mortis különleges próbálkozás a soulslike játékok világában. A nézőpont frissességet kölcsönöz a játéknak, amelyhez pörgős, jól időzített harcrendszer társul, jutalmazva a türelmet és a hibátlan védéseket.
Rendhagyó módon a történet a napóleoni háborúk idején játszódik, ahol a főszereplő, William Dowset, halálából visszatérve egy elkorcsosult, rémálomszerű Európát talál, amelyet különös korrupció öntött el. A háború következményei és az ártatlanok szenvedései megrázó történetfoszlányokban, rövid visszhangokban tárulnak fel, miközben William kétségbeesetten próbálja megérteni, mi történt egykori bajtársaival és a világgal, amelyért harcolt.
Fő kérdések merülnek fel a játék előrehaladtával: Vajon milyen igazságokra derül fény a háború indítékai és következményei kapcsán? Képes-e William megbirkózni bűntudatával és szembenézni a múlt árnyaival? Az elhagyatott falvak, felperzselt városok és földalatti labirintusok csak tovább árnyalják a tragikus világképet, amelyet a játék fokozatosan tár fel a játékos előtt.
Mechanikai szempontból a fegyver- és mágiarendszer összetettsége, az egyedi harcstílusok és a környezeti rejtvények lehetőséget adnak a kísérletezésre, ugyanakkor a kezdeti szakaszban gyakran lelassítják a játék dinamikáját. Megosztó az ellenségek repertoárja is, amelyek sokszor ismétlődnek, ám a főellenség-harcok mindig fel tudják dobni a kihívást.
A történet és a játékmenet közötti egyensúly kérdése végigkíséri a játékot: mennyire tud érvényesülni az atmoszféra, miközben a rendszeres ismétlődések vagy mechanikai többletek hol gazdagítják, hol akadályozzák az élményt? Ezek a dilemmák végigkísérik William útját – és a játékos döntéseit is.
