Mi történik, ha egy klasszikus szörnyeteg legendáját kortárs köntösbe öltöztetik? Lee Cronin legújabb rendezése, a The Mummy, egészen új irányból közelíti meg az ismert múmia-történetet, és nem riad vissza a meglepő újításoktól sem.
Az események középpontjában egy család áll, melynek lánya tíz év távollét után, egy ősi szarkofágból előkerülve tér vissza. A különös visszatérés számos ijesztő és groteszk eseményhez vezet, amelyek egyre furcsább irányt vesznek.
Figyelemre méltó, ahogyan a film keveri az egyiptomi mitológiát, a családi tragédiákat és a megszállásos horrorfilm kliséit, miközben az alkotó egyértelműen rajong az olyan véres műfaji alapművekért, mint az Evil Dead. Érdekes kérdéseket vet fel, hogy miért viselkednek furcsán a karakterek, és hogy mindez a természetfeletti erők hatása-e, vagy egyszerű emberi hibák sorozatáról van-e szó.
Az alkotás filmes megoldásai – a naturalista hanghatásoktól a bőrborzoló jelenetekig – mind azt a célt szolgálják, hogy a néző folyamatosan feszültségben érezze magát. Ugyanakkor a film szerkezete és hossza is témává válik, hiszen a cselekmény szinte szétágazik a mellékszálak között.
