Képzeld el, hogy egykori szuperhős vagy, akitől megfosztották különleges erőit biztosító robotruhádat. Éppen ebből az állapotból ébredsz fel, és egy új lehetőség kopogtat: csatlakozol egy szuperhősöket koordináló központhoz, ahol főként bűnözőkből lett új hősöket kell irányítanod.
A történet izgalmas kérdést vet fel: milyen morális dilemmákkal szembesül az, aki egykor hős volt, most azonban másokat segít vezetni – ráadásul olykor azokkal kell együtt dolgoznia, akiket korábban üldözött. A cselekmény hátterében családi örökség, bosszú és önazonosság is meghúzódik, miközben a főhős múltjának árnyai sem tűntek el.
Különös hangsúly kerül a döntések és következmények rendszerére, amely meghatározza, hogyan alakulnak a karakterek sorsai. Felmerül a kérdés: lehetséges-e a megváltás azok számára, akik egykor rossz utat választottak – vagy egy hős képes-e elfogadni a saját gyengeségeit?
A játék mechanikája keveri a narratív elemeket az aktív irányítással: hőskiválasztás, releváns reakciók, sőt, néha hackelési minijátékok és karakterfejlesztés is része a feladatnak. Mennyire működhet egy epizodikus, történetközpontú játék, amely mintha inkább egy tévésorozat struktúráját követné?
A videó első benyomásokat gyűjt, érintve a cenzúra lehetőségét (szókimondás, meztelenség), a szereplők fejlődését, valamint a romantikus szálak jelenlétét is. Vajon mennyire sikerül valódi interaktív élményt teremteni ebből a formátumból – és mitől lesz igazán emlékezetes vagy újszerű a Dispatch?
