1994 elején az észtországi fémhulladék-értékesítés rutinszerű ellenőrzése során egy különösen veszélyes sugárforrást találtak: egy fémtárolóban olyan magas szintű radioaktivitást észleltek, amely akár fél óra alatt is sugárbetegséget okozhatott volna. Az eredetét soha nem sikerült pontosan feltárni, de a történet folytatása tragikus fordulatot vett, amikor három testvér betört az ország elhanyagolt nukleáris hulladéklerakójába.
Ekkor a már korábban is hiányosan őrzött Tamiku telephelyen a fiatal férfiak azt hitték, értékes fémet találtak, de akaratlanul magukhoz vettek egy erősen radioaktív cézium-137 forrást. A fém, amit magukkal vittek – köztük egy kisebb hengeres tárgy – végül halálos sugárterhelést okozott a család egyik tagjának, súlyos egészségkárosodást több más családtagnak, sőt a háziállatuknak is.
A videó bemutatja, hogyan járulhat hozzá a gazdasági kényszer, a hiányos állami infrastruktúra és az elégtelen forráskontroll egy nukleáris baleset tragikus láncolatához. Érdekes kérdéseket vet fel arról, miként veszélyezteti a szegénység és a tájékozatlanság a közbiztonságot, illetve hogyan bukkanhatnak fel elhagyott radioaktív tárgyak a volt Szovjetunió országainak hétköznapjaiban.
Részletesen tárgyalják a radioaktivitás egészségügyi hatásainak két fő típusát – a determinisztikus és sztochasztikus következményeket –, valamint azt, mennyire nehéz visszakövetni és kontroll alatt tartani az ipari és orvosi eredetű sugárzó anyagokat az állami rendszerek szétesése után.
