Képzelj el egy rutinfelszállást egy Boeing 737 pilótafülkéjében, amikor váratlanul viharos eső zúdul a leszállópályára, ellehetetlenítve minden vizuális tájékozódást. Egy távoli szigeten, rövid pályára, minimális helytartalékkal, tapasztalt személyzet próbálja kezelni a helyzetet.
Air Niugini, Pápua Új-Guinea nemzeti légitársasága, 2018-ban példás biztonsági rekorddal rendelkezett. A járat, amely Micronézia kis szigeteire repült, különleges műszaki és körülményi kihívásokat rejtett magában: felszereltség hiánya, viharos trópusi időjárás és kis forgalmú repterek.
A gépen speciális fedélzeti rendszert (EANS) használtak, amelyet a személyzet nem ismert vagy nem használt helyesen, továbbá a pilóták képzése sem minden részletében felelt meg a kihívásoknak. A kapitány nagy tapasztalattal bírt, de bizonyos kulcsfontosságú alkalmassági ellenőrzéseken csak megfigyelőként vett részt, és a pihenőideje sem volt megfelelő.
A vizsgálat során fény derült arra, hogy a járat előző napján is elhangzott számos figyelmen kívül hagyott figyelmeztetés, és gyakran sértették meg a „steril fülke” szabályait. Felmerül a kérdés, hogyan válhatnak a rossz beidegződések „normává”, ha senki nem avatkozik közbe.
Érdekes kérdések merülnek fel a pilóták közötti kommunikáció, az elhanyagolt szabályok, a tréning hiányosságai és az emberi tényezők szerepéről – például a figyelem beszűkülése vagy az úgynevezett „getthereitis” jelenség. A történet vizsgálja, hogyan válhat veszélyessé a megszokottság, amikor a gép sorsát néhány másodperces döntések alakítják.
