Nézz körül a világban: három irányban érzékeljük a teret – balra és jobbra, előre és hátra, fel és le. Ez annyira magától értetődőnek tűnik, hogy ritkán kérdőjelezzük meg: valóban csak ennyi dimenzió létezik?
Egy képzeletbeli gondolatkísérletben egy sík felületen élő lényt ragadnak ki egy magasabb dimenzióba, ezzel megkérdőjelezve, vajon mi is rejtőzhet olyan dimenziókban, amelyeket az érzékszerveink nem képesek felfogni. Lehetséges, hogy a világegyetemben több térdimenzió van, mint a jól ismert három – csak ezek rejtetten, mikroszkopikus méretekben jelennek meg?
A fizika komolyan veszi az extra dimenziók lehetőségét: elméletek – például a húrelmélet – szerint a tér akár tíz vagy tizenegy dimenzióból is állhat, bár az extra dimenziók jelenlétére eddig nincsenek közvetlen bizonyítékok. Ezek a további irányok akár olyan picire „feltekeredhettek”, hogy jelenleg elérhetetlenek a műszereink számára.
Még izgalmasabb, hogy a kvantummechanika újabb kérdéseket vet fel: talán maga a tér és az idő sem alapvető, hanem valamilyen mélyebb kvantumleírásból emelkednek ki. Kvantumösszefonódás, hullámfüggvények és a sokvilág-értelmezés mind olyan gondolatok, amelyek radikálisan új képet festenek a valóságról. Lehet, hogy a dimenziók is csak egy magasabb szintű mintázat eredményei?
