Világszerte egyre több fiatal származik Afrikából, de a legtöbb tízéves gyermek a szubszaharai régióban még mindig nem tud értelmezni egy egyszerű szöveget sem. Nem azért, mert nem elég okosak vagy nem járnak iskolába, hanem mert az oktatási rendszer cserbenhagyja őket.
A hagyományos megközelítések – több iskola, több tanár, nagyobb költségvetés – egyszerűen nem tudnak lépést tartani a növekvő igényekkel. Egy elterjedt elfogultság is akadályozza a fejlődést: azt gondoljuk, hogy a „nyugati” modellek mindenhol, így Afrikában is működhetnek. De vajon alkalmasak-e ezek a megoldások afrikai környezetben, ahol egészen más feltételek uralkodnak?
Egy új, helyi viszonyokra szabott megközelítés jelenik meg: a napelemes, offline működő tabletek révén az afrikai gyerekek minden eddiginél könnyebben és személyre szabottabban tanulhatnak olvasni és számolni. A tanulás már nem csak a tanártól függ, így azok a gyerekek is jól haladhatnak, akiknek eddig esélyük sem volt egy zsúfolt osztályban. Elgondolkodtató kérdések merülnek fel: lehet-e technológiával helyettesíteni vagy legalább kiegészíteni a hiányos oktatási infrastruktúrát?
A helyi nyelveken, a pedagógiai igényekre szabott, teljesen offline tananyagok és a kormányzati együttműködés új utakat nyithatnak a fenntartható fejlődéshez. Felmerül: hogyan lehet a technológiát úgy alkalmazni, hogy valóban minden gyerekhez eljusson, minden országban, minden régióban?
