Mi történik azokkal a nőkkel, akik börtönből szabadulva nem találnak kapaszkodót a kinti életben? Milyen esélyekkel indulnak útnak, ha senki nem nyújt segítő kezet, vagy éppen előítéletek gátolják meg őket az újrakezdésben?
Susan Burton személyes történetéből kiindulva fény derül arra, hogy egy-egy élet tragédiákkal és társadalmi igazságtalanságokkal terhelt háttere hogyan vezethet folyamatos visszaeséshez, ugyanakkor milyen erő rejlik az empátiában, a meghallgatásban és a támogatói közösség kiépítésében.
A beszámoló középpontjába egy olyan kezdeményezés kerül, amely valódi lehetőségeket kínál nők ezreinek a társadalomba való visszailleszkedéshez, biztonságos lakhatáshoz, anyagi önállósághoz és családi kapcsolatok újjáépítéséhez. Érdekes kérdéseket vet fel az igazságszolgáltatási rendszer, az esélyegyenlőség, valamint a társadalmi felelősségvállalás kapcsán.
Meddig tart az állami feladat, hol kezdődik a civil összefogás, és képes-e egyetlen személy tapasztalata valódi mozgalmat indítani világszerte? Ezek a kihívások végigkísérik azt az utat, amely egyetlen nő gyászából és küzdelmeiből indult, és mára sokak reményévé vált.
