Christine Finn bemutatója során arra invitálja a hallgatóságot, hogy egy egyedi nézőpontból tekintsenek a technológia múltjára és jelenére. Finn, aki egyszerre újságíró, régész és művész, beszámol arról, hogyan keveredett véletlenül a Szilícium-völgybe, és ott szokatlan szemszögből kutatta a technológia világát. Egészen személyes történetekkel színezi azt, hogyan találkozott először a helyi közösséggel, és miként szövődtek össze a saját élete emléktárgyaival a modern informatika tárgyi emlékei.
Számos kérdést vet fel a technológiai emléktárgyak (ártalmak, relikviák) megőrzésének jelentőségéről, illetve arról, hogy vajon a jövő nézőpontjából hogyan értékelnénk a mostani kütyüket, digitális tárgyakat. Felmerül, vajon mi alapján választják ki a múzeumok, hogy mit érdemes konzerválni, és hogyan értelmezhető a digitális élet múltja régészeti szempontból. Az előadó beszél az analóg eszközök nosztalgiájáról éppúgy, mint a digitális világ gyors változásairól.
Finn saját, személyes tárgyait és technológiáit is régészeti kísérlet részeivé tette, amikor a londoni régészek segítségével úgy dokumentáltatták őket, mintha egy hagyományos ásatáson kerültek volna elő. Az előadás elgondolkodtat az egyén és a technikai fejlődés közötti kapcsolatról, valamint az időbeli és földrajzi különbségek szerepéről abban, hogyan viszonyulunk egyes eszközökhöz vagy emlékekhez.
Egyúttal a közösségről, a közös emlékekről, és arról is szó esik, hogy vajon mennyiben formálja a technológia – különösen a digitalizáció és a mindenkit elérő okoseszközök kora – az egyéni identitást, illetve a közösségi példákhoz való viszonyulást. Több generáció élményei, múzeumi tárgyak, valamint személyes megfigyelések találkoznak ebben a sokszínű bemutatóban.
