Garry Tan előadásában érdekes filozófiai keretet kap a mesterséges intelligencia jelenlegi fejlődése, amelyben Spinoza életútja és gondolatai hasonlatként jelennek meg a személyes AGI (Artificial General Intelligence), azaz általános mesterséges intelligencia koncepciójára.
A történet Spinoza kitaszításának és kitartásának példájával mutatja be a tudás- és alkotási szabadság keresését, amelyben az egyéni erő és önállóság – vagy ahogy Spinoza nevezi, a „canutus” – kerül a középpontba. Az előadás komoly kérdéseket vet fel arról, hogyan működhet ez a törekvés napjainkban, különösen a digitális világban, ahol tudásunk és munkánk már egyre könnyebben külső rendszerekbe szervezhető vagy akár el is veszhet.
A beszéd során felmerül, hogy társadalmilag és egyénileg hol húzódik a határ: kié a tudás, a folyamatok és végső soron a teljesítmény? Miért éri meg a saját „intelligenciánkat” és működési eszközeinket birtokolni, ahelyett hogy azt céges AI-szolgáltatásokra bíznánk? A vállalkozói példákon keresztül kitágulnak az egyéni határok: egy ember immár egész szervezetek munkáját képes elvégezni, ha megfelelően dolgozik együtt saját ügynökeivel és digitális könyvtárával.
Az előadás rávilágít a mesterséges intelligenciák kezelése és tulajdonlása körüli problémákra is: mi történik, ha az általunk felépített tudás és képesség nem marad a miénk, hanem másé lesz? Milyen új kockázatok és lehetőségek jelennek meg, ha mostantól mindenki saját „mentális infrastruktúrát” építhet?
Közvetlen gyakorlati útmutatókat is kapunk arról, hogyan lehet elindulni a saját személyes AGI rendszerek kialakításában, hogyan építhetjük fel tudásarchívumunkat, és miképpen válunk fokozatosan egy „ember+ügynök” típusú szervezet menedzserévé. A filozófiai és etikai dilemmák mellett kézzelfogható példák mutatják be, hogy az AI-ügynökökkel folytatott együttműködésben hol rejlenek a valódi előnyök, de lehetséges buktatók is.
