Hatalmas változások küszöbén áll a szórakoztatóipar: több amerikai állam főügyészei peren kívüli egyezséget kötöttek, így elhárult az akadály a Paramount és a Warner Brothers régóta tervezett egyesülése elől. A viszonylag újonnan kidolgozott megállapodás részletei számos érdekes követelményt tartalmaznak a filmgyártás mennyiségére, a mozis megjelenések arányára és a független filmek helyzetére vonatkozóan.
Különös hangsúlyt kapott, hogy a kötelező minimum filmmegjelenés nem érhető el pusztán szűk körű bemutatókkal vagy régi filmek újbóli forgalmazásával. Ráadásul, ha a közös vállalat alulteljesítene a megadott filmkvótában, komoly pénzbírságokra és akár a Miramax leányvállalat eladására is sor kerülhet.
Az egyezség érinti még a kábeles televíziós piacot, az iparági infrastruktúra megőrzését, valamint a CNN és a CBS szerkesztőségi függetlenségét is, ezeknél külön intézkedések szavatolják az önállóság fenntartását és az etikai normák betartását. Az öt éves időtartamú megállapodás ugyanakkor sokak szerint inkább rövid távú garanciákat nyújt, és felveti a kérdést, hogy hosszabb távon milyen hatással járhat az iparág egészére nézve.
Felmerül a dilemma: vajon a most elfogadott kompromisszum valódi védelmet jelent-e a fogyasztóknak és a dolgozóknak, vagy csak elodáz egy még nagyobb átalakulást? Miként változtatja meg a média- és filmipar arculatát egy ilyen volumenű egyesülés az Egyesült Államokban?
