Brazília második legnagyobb városában, Rio de Janeiróban ezrek élnek szorosan egymás mellett, az úgynevezett favelákban. Ezek a nyomornegyedek évtizedek óta a város szerves részét képezik, ugyanakkor súlyos szociális és infrastrukturális kihívásokat is jelentenek.
Az elmúlt húsz évben azonban kedvező változások zajlottak le: a lakók egyre inkább képesek tartós anyagokból, téglából építkezni, javítva ezzel az életminőségüket. Emellett a város vezetése is felismerte, hogy a közösségek támogatása gazdaságilag előnyösebb, mint a felszámolásuk.
A favelák zsúfoltsága és szűk utcái azonban nehezítették a közlekedést, sokaknak alig volt lehetőségük munkába járáshoz kimozdulni a negyedből. Ezt a problémát egy meglepő mérnöki újítás, a világ leghosszabb városi felvonórendszere hivatott orvosolni. A megvalósítás során különleges kihívás volt a kábelek és oszlopok elhelyezése a zsúfolt házak között, de a fejlesztés máris érezhető változásokat hozott az itt élők mindennapjaiba.
Az építkezés és a közösségi fejlesztés mögött megjelenik az a kérdés: hogyan változhat meg egy város és a benne élő emberek élete egy merész mérnöki ötlet nyomán?
