1961 tavaszán a Szovjetunió elsőként küldött embert az űrbe, ezzel megelőzve az Egyesült Államokat. Az amerikaiak gyorsan reagáltak, és Kennedy elnök kihirdette: még az évtized vége előtt embert akarnak juttatni a Holdra.
Ehhez azonban addig ismeretlen technológiai kihívásokat kellett leküzdeniük. Meg kellett tanulniuk, hogyan lehet hosszú időt túlélni az űrben, hogyan kell két űrhajót pályán összekapcsolni, és végrehajtani az első űrsétákat, amelyek alatt az életfunkciók fenntartása is komoly akadályokba ütközött.
A Gemini program kulcsfontosságú lépést jelentett a holdraszállás felé. Mérnökök ezrei dolgoztak azon, hogy a rakéták rezonanciaproblémáit, a kapszulák irányítását, a hajtóanyagok kezelését és a fedélzeti számítógépek alkalmazását megoldják. Az űrhajósok gyakran kerültek életveszélyes helyzetekbe, például irányíthatatlanul pörögtek az űrben, vagy hajszálon múlt, hogy visszazárják a jármű ajtaját.
Az epizód részletesen bemutatja, milyen mérnöki, élettani és pszichológiai problémákat kellett megoldani a túléléshez, és milyen próbálkozások, kudarcok és bravúrok vezettek el odáig, hogy később az Apollo-program sikeres lehessen. A Gemini számos megoldandó kérdést vetett fel: elég-e az űrhajók energiaellátása, hogyan viselkedik a csontozat súlytalanságban, vagy hogy az egyszerű élelmiszer hogyan lehet kritikus tényező az életben maradásban.
