A James Webb Űrtávcső új eredményei újabb kérdéseket vetnek fel az univerzum kezdeti időszakából ismert óriási fekete lyukakról. A megfigyelések rámutattak, hogy csillagászati időhöz képest nagyon hamar, akár néhány százmillió évvel az ősrobbanás után is léteztek már gigászi fekete lyukak.
Ezeknek az extrém tömegű objektumoknak a gyors kialakulása ellentmond a jelenlegi elméleteknek, mivel a fekete lyukak ismert növekedési üteme nem lenne elegendő a megfigyelt nagyság eléréséhez ilyen rövid időn belül. A „kis vörös pontoknak” nevezett égi objektumok, amelyeket a JWST fényspektrum-elemzéssel vizsgál, még tovább nehezítik a problémát: ezek láthatóan túl nagy tömegűek a galaxisaikhoz képest, és látványosan vörös színük különleges fejlődési folyamatokra utalhat.
Szakértők két lehetséges magyarázatot mérlegelnek: vagy a fekete lyukak magjai (az ún. seed black holes) voltak jóval nagyobbak a vártnál, vagy az ismertnél sokkal gyorsabb növekedési mechanizmusok is működtek. A videó bemutat egy rendkívül érdekes példányt, a MoM-BH-1* nevű objektumot is, amelynek spektrális tulajdonságai egyszerre emlékeztetnek csillagra és kvazárra, miközben a megfigyelések egy eddig elméleti határokat meghaladó akkréciós módot – a szuper-Eddington-növekedést – is felvetnek.
Felmerül a kérdés: vajon jól értjük-e a fekete lyukak kialakulását és tömegbecslését az univerzum korai időszakából? Lehetséges, hogy megfigyelési torzítások miatt túlbecsüljük egyes objektumok tömegét? Tovább bonyolítja a képet, hogy a fekete lyukakat körülölelő extrém sűrű anyagköpeny (úgynevezett black hole star vagy fekete lyuk csillag) teszi bizonytalanná a kibocsátott fény spektrumának értelmezését.
