A száraz, forró szíriai sivatag hatalmas területeken terül el Nyugat-Ázsiában, Jordánia, Szaúd-Arábia és Szíria egyes részein. A terület érintetlennek tűnő vidékét azonban ősi civilizációk emlékei tarkítják, a Petrától kezdve a római kori építményekig.
A videó egy régészcsoport felfedezését követi a dél-jordániai Badia térségében. Egy kör alakú, kövekből emelt építmény kerül elő, amely közepén oltárral, peremén pedig állati figurákat formázó kövekkel rendelkezik. A legfigyelemreméltóbb azonban két álló kő, amelyre emberi arcokat faragtak.
A leletek radiokarbonos kormeghatározása azt mutatja, hogy az építmény i.e. 7000 körüli, vagyis a korai neolitikum időszakából származik. Ekkor jelentős társadalmi változások játszódtak le: a vándorló vadászó-gyűjtögető életmódtól az állattenyésztésen alapuló, letelepedett társadalmak felé haladt az emberiség.
További vizsgálatok során feltűnő mintázatokat találnak az egyik kövön: egy kulcslyukszerű, összefutó vonalakból álló formát, amely egy ősi vadászcsapda, az úgynevezett „desert kite” szimbóluma. Ugyanilyen építményeket a régióban több ezer éve építettek, hogy nagy állatokat tereljenek csapdába.
Az ősi kőkör spirituális központként szolgálhatott, ahol talán rituálékat végeztek a vadászat sikeréért vagy a bőség reményében. Milyen jelentősége volt ezeknek a szobroknak, és hogyan kapcsolódtak a közösség mindennapjaihoz? Évezredekre visszanyúló tradíciók lenyomatai rajzolódnak ki a sivatagi por alatt.
