Az Egyesült Államokban különösen elterjedt az a hiedelem, hogy bárkiből lehet sikeres ember, és mindenki képes lehet tökéletes életet teremteni. A pozitív gondolkodás és az önsegítő könyvek kultúrája a 19. század végétől egyre meghatározóbbá vált, reagálva a gyorsan változó, egyre inkább városiasodó társadalom kihívásaira és az egyenlőtlenségek közeli tapasztalatára.
Az önsegítő irodalom nem csupán praktikus tanácsokat ad, hanem mélyebb filozófiai és vallási alapot is közvetít: azt az elképzelést, hogy gondolataink és hitünk valódi, kézzelfogható változásokat képesek létrehozni életünkben. Felmerül a kérdés, miért van szükség szerencsére, ha léteznek lépésről lépésre követhető módszerek a boldogulásra?
A Prosperity Gospel hitrendszere szerint Isten nemcsak boldogságot, egészséget és jólétet kínál, hanem a hitet mindenható eszközzé emeli, mellyel bármit el lehet érni. Ennek következményeként kialakul az önmegvalósítás, a növekedés és az optimalizálás állandó vágya – ám ezzel szemben ott áll a halandóság kérdése, az elveszthetőség ténye, amely minden emberi törekvés határát is kijelöli.
Az elhangzott gondolatok arra is rámutatnak, hogy gyakran igyekszünk elrejteni saját törékenységünket, miközben épp az emberi sebezhetőség és esendőség rejti magában a legmélyebb kapcsolataink, tapasztalataink szépségét. Felvetődik a kérdés: képesek vagyunk-e elfogadni világunk végességét, és ezzel együtt az élet minden szélsőségét, hogy teljesebb, gazdagabb érzelmi és spirituális életet élhessünk?
