Egy szakács és egy amatőr főzőversenyző vállalkozik arra, hogy vakteszten megkóstoljon négyféle steaket (hátszín, rump, bélszín, ribeye) három különböző forrásból: olcsó szupermarketből, középáras szupermarketből és hentestől. Vakon kell megállapítaniuk, melyik szelet honnan származik, miközben ízben, állagban és küllemben is összemérik a húsokat.
Az összehasonlítás során szó esik az állati takarmányozásról, érlelési időkről, a marhák fajtájáról és arról is, mennyire befolyásolják ezek a tényezők a steak ízvilágát és minőségét. Feltárul, milyen szempontokat érdemes figyelembe venni vásárláskor: a márványozottság, a hús vastagsága vagy akár az üzletlánc márkanevei is szóba kerülnek.
A bemutatott különböző árkategóriák rávilágítanak arra a kérdésre, vajon valóban jobb-e mindig a drágább hús, illetve mikor és melyik esetben igazolódnak be az árkülönbségek. Külön érdekességként felmerül, hogy egyes prémium szupermarketek sokszor felzárkóznak a hentesek kínálatához, vagy akár túl is szárnyalják azt minőségben és árban is.
További vitapont, hogy a különböző húsrészek – legyen az bélszín vagy hátszín – önmagukban ízesek-e, vagy éppen a zsírosság és az érlelés miatt kapják meg a karakteresebb ízjegyeket. Végül szó esik arról is, mennyire érezhető a különbség a steak-élményben, ha csak vakon kóstolunk, nincs hatással ránk a csomagolás vagy a márkanév.
