Képzeld el, hogy egy pohár bort tartasz a kezedben, megforgatod, megszagolod, majd belekóstolsz. Miért mondja valaki ilyenkor, hogy ez egy „komplex” bor? Mit is jelent valójában a komplexitás fogalma a borkóstolás világában, és ki dönti el, hogy mennyire összetett egy ízélmény?
A pszichológia tudománya is próbálja leírni, hogy az emberek mikor kedvelnek egy ízt: van, hogy a túlzott egyszerűség vagy túl nagy komplexitás sem okoz igazi elégedettséget, létezik egyfajta ideális közép. Vajon a borok értékelésénél is működik az „arany középút” elve, vagy más szempontok dominálnak?
Kutatások során különféle borokat hasonlítottak össze; kiderül, hogy a keverékbor kémiai összetettsége nem feltétlenül egyenlő azzal, amit az emberek érzékelnek: mennyire befolyásolja a borkóstolót a tölgyfa hordós érlelés íze, vagy hogy laikus vagy éppen szakértő a résztvevő? Az is izgalmas kérdés, mennyire számít, hogy valaki kezdő vagy tapasztalt-e a borkóstolásban.
Felmerül az idő szerepe is: az ízek percek alatt változnak, fejlődnek a szájban – de vajon mindenki észleli ezeket a folyamatokat, vagy csak a tapasztaltabb kóstolók érzékelik igazán a dinamikus komplexitást? Vizsgálatok mutatják meg, hogyan követi a bor ízének útját a szánkban, és hogy eltérően érzékelik a bor élményét a laikusok és a szakértők.
Egy érdekes, de nehezen megfogható fogalommal ismerkedhetünk tehát meg: a bor komplexitása – akár kémiai, akár pszichológiai oldalról vizsgáljuk –, végső soron egyenlő lehet azzal, amilyen gazdag élményt nyújt az ízlelőnek.
