Jessica Irwin előadása új nézőpontból mutatja be, milyen akadályokkal szembesül az, aki nem képes beszélni, noha gondolatai, humora és érzelmei megvannak. Felvetődik a kérdés: hogyan lehet valódi párbeszédet kialakítani, ha a szavak nem juthatnak ki az elméből?
Rávilágít, mennyire meghatározó a környezet és a hozzáállás, amikor egy súlyos mozgáskorlátozással élő ember próbál kommunikálni a világgal. Kiemelkedik az a dilemma is, amikor vészhelyzetben vagy szükséghelyzetben a kommunikáció akadályba ütközik.
Személyes élményein keresztül érzékletesen mutat rá az egészségügy kihívásaira: sok kórházi dolgozó nem tudja, hogyan kérdezze ki vagy hallgassa meg azokat a betegeket, akik nem tudnak beszélni, sőt, néha tévesen értelmezik reakcióikat.
Gondolatébresztő tanácsokat is kapunk: miért fontos a megfelelő hozzáállás, milyen egyszerű módszerekkel lehet segíteni a megértést, és mik azok a hibák, amelyeket beszélőként elkerülhetünk, amikor olyan emberekkel találkozunk, akik más módon kommunikálnak.
