Az emberi test és a zsiráf nyaka elsőre kevés közös tulajdonsággal bír, de meglepő módon mindkettő pontosan hét nyakcsigolyát tartalmaz. Ez az evolúciós érdekesség szinte minden emlősben megfigyelhető, függetlenül attól, milyen hosszú a nyakuk.
Az állatvilágban viszont nagyobb a változatosság: például a hüllők, kétéltűek és halak gerincoszlopa sokféleképpen alakulhat, sőt, a madarak is, amelyek valójában a hüllők közé sorolandók, rugalmasabban képesek változtatni csigolyaszámukat. A videó feltérképezi, miként váltak bizonyos fajok – például a kígyók vagy a szalamandrák – különösen kreatívvá a csigolyaszám módosításában, miközben az emlősök inkább ragaszkodnak a jól bevált minta megtartásához.
Az is kiderül, hogy egy-egy mutáció miként változtathatná meg az egyes emlősfajok csigolyaszámát, azonban az ilyen eltérések gyakran összefüggenek különféle egészségügyi problémákkal. Felmerül a kérdés: miért olyan ritka mégis, hogy az emlősök, például a zsiráf, több nyakcsigolyát fejlesszenek ki, amikor más gerinceseknél ez könnyebben előfordul?
A tudomány jelenlegi állása szerint a válasz részben a Hox gének működésében és a rák kialakulásában keresendő. Kutatások szerint a nyakcsigolyák számát befolyásoló mutációk komoly egészségi kockázatokkal járnak, ilyen például a gyermekkorban kialakuló rák vagy veleszületett rendellenességek, illetve felmerül a légzésért felelős rekeszizom idegi szabályozásának veszélyeztetettsége is. Emellett szóba kerül a test energiafelhasználása és a rákkal szembeni védekezés összefüggése más állatcsoportokhoz képest.
