Egy történet elevenedik meg, amelyben Song Ci 1247-ből származó könyve mutatja be az első, forenzikus szempontból empirikus megközelítést egy gyilkossági ügy megoldására, amikor a falusi gazdákat szerszámaikkal hívják össze, és a legyek választása segít leleplezni a gyilkost. Felvetődik a kérdés: vajon a mai, modern igazságügyi módszerek mennyivel pontosabbak és tudományosabbak?
Részletesen bemutatják a legismertebb kriminalisztikai módszereket, amelyek még mindig elterjedtek a bíróságokon világszerte. Ilyen például a mikroszkópikus hajanalízis, a harapásnyom-vizsgálat vagy a vérnyom-mintaelemzés. Mindegyiket megvizsgálják, hogy mennyire felelnek meg a tudományos követelményeknek, és rámutatnak: még a legelterjedtebb technikáknál is előfordulhatnak félrevezető vagy hibás eredmények.
Rávilágítanak arra is, hogy az ujjlenyomatok azonosítása sem mindig olyan csalhatatlan, mint hisszük. Az emberi tényező, a kontextusból eredő torzítások és a szubjektív elemzés is beleszólhatnak abba, hogyan értelmezik a szakértők a bizonyítékokat. Egy megtévesztő esetet is bemutatnak, ahol hamis azonosítás miatt egy ártatlan személyt vádoltak meg.
Az adás kitér a legmodernebb igazságügyi technikára, a DNS-vizsgálatra is. Bár ez tűnik a legmegbízhatóbbnak, még ebben is vannak buktatók – például a kevert DNS-minták nehezen értelmezhetők, és a minták érzékenysége miatt akár ártatlan embereket is összekapcsolhatnak a bűnhellyel.
Összességében a műsor izgalmas összevetést ad arról, hogy a kriminalisztika különféle módszereinek tudományos megalapozottsága, gyakorlati alkalmazása és pontossága milyen változó eredményeket hoz. Felteszi a kérdést: elég tudományosak-e a jelenlegi forenzikus eljárások, vagy szükség lenne azok újragondolására és továbbfejlesztésére?
