Az utóbbi években a játékiparban sokan megfigyelték, hogy a nagy kiadók egyre kevésbé helyeznek hangsúlyt új címek fejlesztésére. Noha a játékok minden formában – régiek, újak, kicsik és hatalmasok – továbbra is eladnak, a háttérben egyre láthatóbbá válik egy trend: a kiadók inkább a már meglévő, sikeres játékokból próbálnak hosszú távon profitot termelni.
Vizsgálódásaink középpontjában olyan kérdések állnak, mint hogy miért éri meg sokkal inkább egy régi játék újrakiadása, portolása vagy leárazott verziójának értékesítése, mint sem egy teljesen új, költséges és kockázatos projekt elindítása. A videó konkrét példákkal szemlélteti, hogyan válik egyes cégeknél a menedzsment elsődlegessé, miközben a kreatív munka háttérbe szorul, sőt, sokszor tapasztalt fejlesztőktől válnak meg pénzügyi racionalizálás végett.
Külön érdekességként kerül szóba, hogy miként változtak meg egyes cégek működésének alapelvei, hogyan jelent meg az „ingatlanpiaci” perspektíva: a játéksorozatok, régi címek mintegy vagyonként kezelésre kerülnek, amelyből időről időre ki lehet sajtolni némi extra bevételt. Felvetődik az is, mennyire kockázatos lett egy új AAA játék bevezetése, milyen hatások vezethetnek oda, hogy a játékosok tömegei hónapokat várnak egy-egy cím megvásárlásával, ügyelve az árra és a minőségre.
Egyetlen kiemelkedő kivételként a Capcomot állítják a középpontba: ők, úgy tűnik, képesek megtartani alkotóikat, rendszerszerűen építeni értékeiket, s ennek köszönhetően hosszú távon is sikeresek maradnak. Ugyanakkor a többi kiadó döntései alapján jogosan merül fel a kérdés: vajon egyre több stúdió csak a múlt sikereit menedzseli, ahelyett, hogy újakat teremtene?
