Az öregedést gyakran az ízületi fájdalmak, ráncok és más előnytelen következmények kísérik, de egy váratlan kedvező hatás is megfigyelhető: egyes tanulmányok szerint a nagyon idős embereknél csökkenni látszik a daganatos megbetegedések előfordulása.
Felvetődik a kérdés, miért alakul ez így, amikor elvileg az életkor előrehaladtával nő a mutációk száma a sejtekben, az immunrendszer gyengül, és a környezeti tényezők is hosszabb ideig hathatnak. Vajon a csökkenés valós, vagy egyszerűen csak kevésbé derülnek ki a betegségek ebben a korcsoportban?
Különféle tényezők játszhatnak szerepet: a diagnosztikai módszerek alkalmazásának nehézségei idős korban, az idősekkel szembeni kezelési döntések, vagy akár az is, hogy a daganatra hajlamosabbak már fiatalabb korban megbetegednek.
Laboratóriumi egérkísérletek azt is vizsgálták, hogy a sejtszintű folyamatok, például bizonyos génutak és szeneszcens sejtek jelenléte, mennyiben járulhatnak hozzá a daganatfejlődés visszaszorításához időskorban. Különösen a PI3K-AKT jelpálya és a PTEN gén aktivitása került fókuszba, ám a kutatási eredmények gyakran ellentmondásosak.
Felmerül a kérdés, hogy vajon a környezet változásai (például a kevesebb munkavégzés során jelentkező karcinogén-expozíció) vagy inkább belső, sejtes tényezők magyarázzák a rák gyakoriságának csökkenését a legidősebbeknél. A választ csak további kutatások adhatják meg, amelyekhez elengedhetetlen az idősek nagyobb arányú bevonása a vizsgálatokba.
