A villámcsapások és azok hatására létrejövő fulguritek a geológusok számára elképesztően gyorsan keletkező képződmények, mégis értékes információkat rejtenek a régmúlt időjárási és éghajlati viszonyairól. Ezek az üvegszerű csövek akkor jönnek létre, amikor a földet elérő villám nagy energiával olvasztja meg a talajt vagy sziklát, majd a hirtelen lehűlés miatt sajátos, egyedi formákat ölt.
Számos tényező befolyásolja, milyen lesz egy fulgurit: az adott helyszín talajösszetétele, a nedvességtartalom, valamint az, hogy a villám hogyan szeli át a földet. Egyes példányokat kézbe is lehet venni, mások több méter hosszúak lehetnek, sőt, a legnagyobb ismert a floridai talajban közel hat méteres volt.
A fulguritek nem csupán ritka érdekességek, hanem időbélyegek is, amelyek segítségével kutatók megállapíthatják, mikor és milyen éghajlat mellett keletkeztek. Ilyen kutatások révén sikerült például rekonstruálni, hogy a Szahara vidéke 15 000 évvel ezelőtt jóval nedvesebb és viharosabb volt, mint ma, mivel csak nedves, esős időszakban képződhetett ennyi fulgurit. Az így szerzett ismeretek nemcsak a villámcsapások múltján, hanem a bolygónk klímatörténetén keresztül is új fényt vetnek az éghajlati változásokra.
A levegőbe zárt buborékok vizsgálata még többet elárul: ezek alapján következtethetünk az egykori növényzetre vagy éppen a monszunok elterjedésére. A fulguritek tehát nemcsak a villám gyors erejét, hanem a Föld lassú változásait is kézzelfoghatóvá teszik.
