Kezdetben az elektromos rendszerek az egyenáram (DC) köré épültek, de a távoli energiaátvitel problémáiba ütköztek. Az iparág ezt követően áttért a váltakozó áramra (AC), amely lehetővé tette a nagyobb távolságú, hatékonyabb villamosenergia-szállítást. A két áramnem között zajló „áramháború” során világhírű feltalálók, mérnökök és vállalatok vettek részt, alakítva az elektromos energia jövőjét, és felvetve, hogy melyik megoldás bizonyulhat univerzálisabbnak.
Megismerhetjük Thomas Edison, George Westinghouse, Nikola Tesla és más úttörők szerepét, akik újító technológiákkal, például a transzformátorral és az indukciós motorral formálták a villamos hálózatot. Európa és az Egyesült Államok párhuzamos fejlesztései, valamint a szabadalmi harcok és gazdasági érdekek is nagy szerepet játszottak a fejlődés irányainak meghatározásában.
Az előadás részletesen bemutatja, hogy az alulmaradt egyenáram hogyan tért vissza a 20. század közepén. A modern nagyfeszültségű egyenáramú (HVDC) átvitel áttörését főként svéd mérnökök – például Uno Lamm – munkái alapozták meg, akik új berendezésekkel és megoldásokkal lehetővé tették a hosszú távú DC-energiaátvitelt. Vizsgálja, hogy miért válhat újra fontossá a DC a modern energiahálózatokban – legyen szó országok közötti energiaexportról, tenger alatti kábelekről vagy eltérő frekvenciájú elektromos hálózatok összekapcsolásáról.
Az előadás során olyan érdekességekre, technológiai kihívásokra és forradalmi fejlesztésekre világítanak rá, mint a higanygőz-egyenirányítók, a Thury-rendszer vagy épp a négyrétegű szilícium-tirisztorok (thyristorok) megjelenése, illetve feltárulnak a különféle villamosenergia-átviteli megoldások műszaki és gazdasági előnyei és kompromisszumai.
