A szerző őszintén mesél arról, miért alakult ki benne ellenszenv a Grand Theft Auto VI-tal kapcsolatban már a játék megjelenése előtt. Felidézi a GTA 5 iránti kezdeti lelkesedését, majd csalódottságát, valamint a Rockstar Games fejlesztői filozófiájának és üzleti döntéseinek változásait.
Fontos kérdéseket vet fel az új játék fejlesztési idejével kapcsolatban: indokolt-e, hogy 13 évig készüljön egy játék, és mivel tudja ezt igazolni a fejlesztőcég. A technológiai ugrások realitását is kritizálja, összehasonlítva a korábbi GTA-epizódok forradalmi újdonságaival.
Komoly aggodalmát fejezi ki a GTA 6 árazási stratégiája és a különféle kiadások megoszlása miatt, különösen azért, mert a drágább változatok a tartalom mesterséges korlátozásán alapulnak. A szerző szerint ez a stratégia nem a játékosok érdekeit szolgálja, hanem pusztán pénzügyi motivációval bír.
Kiemelten foglalkozik azzal a trenddel is, hogy a játékból teljesen eltűnik a fizikai lemez, helyét letöltőkód veszi át. Ez szerinte nemcsak a vásárlók választási lehetőségét veszi el, hanem precedenst teremthet más fejlesztők és kiadók számára, hosszú távon a fizikai játékok eltűnéséhez vezetve. Felteszi a kérdést: hová vezet, ha a jövőben minden konzolos játék digitálisan, kölcsönzött hozzáféréssel lesz csak elérhető?
A szerző az egész játékipart érintő átalakulásról és a játékosok jogainak csorbulásáról is gondolkodásra ösztönöz, különös tekintettel a tulajdonjog elvesztésére és a teljesen digitális irányba tartó piaci stratégiára.
