Galaxisok és kvantumos különlegességek: miért nem látjuk, hogy a világegyetem nagy léptékű objektumai kvantumfizikai furcsaságokat mutatnának, például egyszerre két helyen lennének? Ez a kérdés évszázados rejtély elé állítja a fizikusokat, hiszen az elmélet szerint a világegyetem minden része kvantumos eredetű.
A kvantumfluktuációk szerepe a korai univerzumban továbbra is kulcsfontosságú kérdés: vajon hogyan veszítették el ezek a fluktuációk az összetett, kvantumos viselkedést, amikor az anyag sűrűsödni kezdett, és galaxisok, csillagok, bolygók alakultak ki belőlük?
A közhiedelem szerint a dekoherencia folyamata teszi klasszikussá a kvantumrendszereket, ám friss kutatások szerint ez messze nem magyarázza meg mindazt, amit tapasztalunk. Sorra születnek azok a tanulmányok, amelyek szerint a dekoherencia nem elegendő; bizonyos kvantum-jellegzetességek nem tűnnek el, sőt, akár erősödhetnek is.
Fizikusok világszerte próbálnak új teszteket kidolgozni, amelyek segítségével megvizsgálható, maradtak-e kvantumos nyomok akár a galaxishalmazok eloszlásában, akár a kozmikus háttérsugárzásban. Az alapvető kérdések közé tartozik, hogy ki vagy mi „mérte meg” a világegyetemet, illetve valóban fizikai folyamat-e a hullámfüggvény összeomlása.
A kozmológia, kvantummechanika és a mérési probléma 21. századi találkozása új elméleti lehetőségeket és talán konkrét, vizsgálható nyomokat kínál azok számára, akik választ keresnek a világegyetem legmélyebb rejtélyeire.
