Az univerzum keletkezésének és korának kérdése régóta foglalkoztatja a tudósokat. Egy egyszerűnek tűnő problémából, miszerint mennyi idős is lehet maga a világegyetem, bonyolult tudományos viták és érdekes kutatási irányok születtek.
Az ősrobbanás elméletével kezdődően a kozmológusok az univerzum tágulását vizsgálják. A Hubble-állandó, vagyis a tágulás jelenlegi sebességének meghatározása kulcskérdés, amely alapjaiban befolyásolja a világegyetem életkorának kiszámítását.
Különleges szerepet kap a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (CMB), amely az ősrobbanás utáni univerzum ereklyefényét őrzi. A Planck műhold mérései révén példátlan pontosságú adatok születtek, amelyek alapján egyes kutatók szerint az univerzum 13,82 milliárd éves lehet.
Az életkor meghatározásának másik útja a sztenderd gyertyák, például a cepheid változócsillagok és a Ia típusú szupernóva-robbanások fényességének vizsgálata, valamint a parallaxist használó kimérések. Az úgynevezett távolságlétra segítségével lépésről lépésre egyre távolabbi objektumok kerülnek mérésre, egészen az elliptikus óriásgalaxisokig. Ezekből 2021-ben készült mérések alapján a világegyetem kora 13,3 milliárd évnek adódott.
Noha a két módszer eredménye csak eltér pár százalékkal, ez is több százmillió év különbséget jelent, ami alapvető kozmológiai kérdéseket vet fel. A különbség miatt a tudósok két táborra szakadtak, és mindkét számítási eljárás további vizsgálatra, pontosításra szorul. Vajon miért térnek el a módszerek eredményei? Vajon egy egyszerű kérdés – hány éves az univerzum – rámutathat arra, hogy valami alapvetőt még nem értünk a kozmosz működéséből?
