66 millió évvel ezelőtt a Földet egy aszteroida becsapódása érte, amely a ma ismert Mexikói-öböl területén történt. Ennek az ütközésnek a hatásai évtizedek óta foglalkoztatják a tudósokat, hiszen a dinoszauruszok kihalásának pontos okait próbálják feltárni.
Korábban az a nézet uralkodott, hogy a kihalást főleg a napfény hosszú távú elhalványodása és az ökoszisztéma összeomlása okozta. Most azonban új számítások alapján kiderült, hogy a kihalás sokkal gyorsabban és brutálisabb módon következhetett be, mint azt eddig gondoltuk.
Az aszteroida becsapódása során keletkező extrém hőhatásról eddig is voltak elképzelések, ám a friss kutatások szerint bizonyos apró szilikapor-részecskék jelenléte a légkörben tovább rontott a helyzeten. Ezek a részecskék hozzájárultak ahhoz, hogy a felszíni hőmérséklet néhány óra alatt veszélyes szintre emelkedjen – olyan magasra, hogy a növényzet és az állatok jelentős része azonnali pusztulást szenvedjen el.
Felmerül a kérdés: pontosan milyen mechanizmus vezetett ehhez a rövid, de intenzív forrósághoz? Ki tudott túlélni ezekben a körülményekben, és mi történt azokkal a fajokkal, amelyek valamilyen módon védve voltak a sugárzástól? A videó bemutatja azt is, milyen párhuzamokat lehet vonni a múlt és a mai civilizációk sérülékenysége között.
