Ez a videó a fiktív történetek egyik legizgalmasabb karaktertípusát, az úgynevezett „félreértett mesterséges lényt” vizsgálja. Az alkotó több ikonikus popkultúra-művet emel ki, mint például a Fullmetal Alchemist: Brotherhood, a Final Fantasy IX és a Lies of P, hogy bemutassa, hogyan ábrázolják a mesterséges vagy „nem teljesen emberi” karakterek saját létezésük fölötti vívódását.
Az első részben szó esik Alphonse Elric identitásválságáról, amikor kénytelen szembenézni azzal a gondolattal, hogy talán csak bábu, akibe bátyja ültette a lelkét. Ez nyugtalanító kérdéseket indít el arról, mennyire igaz, amire emlékezik, és hogy valódi személy-e. Hasonlóan, Vivi a Final Fantasy IX-ből vagy Mewtwo a Pokémon világból mind-mind szembesülnek azzal, miként határozza meg személyiségüket a múlt, a teremtőjük, és hogy mennyiben tekinthetik magukat igazi életnek.
A videó példákon keresztül mutatja be, hogy a mesterséges karakterek rendszerint valamilyen különleges forrásból kapják az életet: eltévedt lelkekből, kristályosodott emlékekből vagy egyedi „erőforrásokból”, amelyek elevenen tartják őket, de egyben erkölcsi dilemmát is felvetnek. A kérdések között szerepel, hogy mikor számít valaki igazán embernek, mi ad értéket a létezésnek, és mit jelent szabad akarattal bírni—vagy éppen szembenézni a halandósággal.
A történetek során a mesterséges lények fejlődését, morális döntéseit követhetjük végig, miközben felmerül, mennyiben válhatnak igazán emberivé attól, hogy képesek az empátiára, önfeláldozásra, vagy akár hazudni puszta emberségből. Egyes karakterek „üzemanyaga” szó szerint is a múlt, az emlékek vagy más emberek lelkének esszenciája—feltehetjük a kérdést: szükséges-e, hogy a múlt terheit kelljen hordozniuk ahhoz, hogy valódi legyen a drámájuk?
