A videó egy Max Payne trilógia maraton tapasztalatait foglalja össze, kiemelve azokat az elemeket, amelyek a harmadik rész, a Max Payne 3 esetében ellentmondásosak. Felmerül, mennyiben változott meg a játékmenet – a klasszikus pörgős, futva-lövöldöző akció helyett szinte már csak fedezékharcot kapunk, és megszűnik a régi képregényszerű történetmesélés is.
Az alkotás egyik legerősebb tematikája Max függősége, különösen az italhoz és a fájdalomcsillapítókhoz való viszonya. Izgalmas kérdéseket vet fel, hogyan ábrázolható egy hős mélypontja: mennyiben reális, hogy egy karakter valóban képes felállni, és hogyan hat rá és környezetére a múltbeli traumája és önpusztító szokásai. Érdekes párhuzam tárul fel a karakter fejlődése és a történetvezetés logikája között: mitől válik valóban hitelessé a változás, és hogy lehet ezt a játékban is lemodellezni?
Különösen élesen jelenik meg a történet és a játékmenet közötti ellentmondás: ha Max a történet szerint leszámol a függőségeivel, miért marad a fájdalomcsillapító a gyógyulás eszköze a játékban? Ez a narratív disszonancia súlyos kérdéseket vet fel a videojátékos sztorimesélés határaival és következetességével kapcsolatban. Sőt, a videó egy sor alternatív megoldási lehetőséget helyez kilátásba, felvetve: hogyan lehetett volna logikusabban egységbe hozni a történetet és a játékmechanikát?
