A graffiti park változatos és részletgazdag környezetet biztosít a 3D szkenneléshez, ahol a tartályok, konténerek és a művészi graffitik kiváló referencia- és követőpontokat kínálnak. Két eltérő szkennelési technika kerül összehasonlításra: a földi LiDAR SLAM szkenner és egy 360 fokos légifotókat készítő drón.
Miközben a kézi LiDAR szkenner precíz pontfelhőt készít a földszinten, a tetőfelületek és a magasabban fekvő részek rejtve maradnak. A drónos, 360 fokos képrögzítés kiegészíti a hiányzó területeket, de ezek a rendszerek teljesen eltérő koordinátarendszerekben dolgoznak, így felmerül a kérdés, hogyan illeszthetők össze az adathalmazok.
A folyamat során számos szoftver, köztük a PointCloud Studio, különféle egyedi eszközök és Python szkriptek kerülnek bemutatásra az adatok átalakítására, szerkesztésére és a kívánt formában történő összekapcsolására. A résztvevő kísérleteket tesz saját Blender plugin fejlesztésére is, hogy a pontfelhőket és kamerapozíciókat egységes objektummá sodorja össze, majd próbálkozik azok összehangolásával és optimalizálásával.
Kérdések merülnek fel az adathalmazok átfedéséről, a rendszerek kompatibilitásáról, a forrásképek számának optimalizálásáról és a szoftveres integráció buktatóiról. Felvetődik, hogy hogyan érhető el egységes és működőképes Gaussian Splatting modell többféle szkennelési adatból.
