Számos ismert, ikonikus karakter – mint Sherlock Holmes, Drakula vagy Popeye – 2025-től szabadon felhasználhatóvá válik a játékfejlesztésben, mivel ezek az alakok az Egyesült Államokban a közkincsbe kerülnek. Felmerül a kérdés: vajon mennyire könnyű őket ténylegesen, legálisan alkalmazni játékokban?
A szerző részletesen körüljárja, mi is a közkincs, milyen művek és karakterek tartoznak ide, illetve melyek azok a jogi csapdák, amelyekre mindenképp figyelni kell. Példákon keresztül mutatja be, milyen ismert IP-k állnak rendelkezésünkre, és miben rejlik a különbség az eredeti művek és a későbbi adaptációk jogvédettsége között.
Rámutat arra, hogy a közkincsben elérhető karakterek rendkívüli előnyt jelenthetnek egy játék számára, hiszen ismertségük révén meglévő rajongótáborral rendelkeznek, valamint gyorsabbá teszik a világépítést és a karakteralkotást. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy minden országban eltérő lehet a jogi szabályozás, és a védjegyek vagy modern adaptációk újabb jogokat vonhatnak maguk után.
Izgalmas kérdésként merül fel: miképp lehet úgy adaptálni ezeket a karaktereket, hogy elkerüljük a jogi buktatókat? Mit jelent például Sherlock Holmes vagy Frankenstein felhasználása a mai indie fejlesztők számára, és mennyi kreatív szabadság marad egy ismert hős újragondolásakor?
